Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője.
Szülei: Margócsy József (1919–2013) irodalomtörténész és Oberlander Erzsébet voltak. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte, majd egy év katonáskodás után, 1968-tól az ELTE BTK magyar–orosz szakán kezdte az egyetemet. Fél évig a Lomonoszov Egyetem ösztöndíjasa volt. 1975-ben doktorált, azóta jelenlegi munkahelyén oktat. A hetvenes évek végén és 1983-ban a ún. régi Mozgó Világ (1977–1983) szerkesztője volt a lap ellehetetlenítéséig. Szépirodalmi kritikái már akkor feltűnést keltettek, mára pedig Margócsy a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó kritikusegyéniségévé vált. Közérthetőségre törekvő bírálatai nemcsak megbízható ízlésről, jó ítélőképességről tanúskodnak: veretes nyelvezetükkel és utánozhatatlan humorukkal is kitűnnek.
Kétszer egy évig a bécsi egyetem Finnugor Intézetének vendégtanára volt, de Szegeden és az Eötvös Collégiumban is tartott kurzusokat, valamint egy sor előadást tartott a kolozsvári, a bukaresti, a zágrábi, az újvidéki, a pozsonyi, a római, a nápolyi és a göttingeni egyetemeken. Számos diák számára meghatározó élményt jelentő egyetemi oktatói munkája mellett azonban az elitértelmiség utánpótlásnevelésének ügye is foglalkoztatja: a kilencvenes évek első felében a Láthatatlan Kollégiumban esszéírást tanított, jelenleg az Erasmus Kollégium tanulmányi igazgatója.
1989-től alapító szerkesztője a 2000 című kulturális folyóiratnak, 1991–2002 között a Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) irodalomtörténeti rovatát vezette. Az 1990-es évek elején a Cserépfalvi Kiadó Poétika című verseskönyvsorozatát szerkesztette; majd az Unikornis Kiadó költészeti sorozatának, A magyar költészet kincsestárának volt főszerkesztője a sorozat befejezéséig.
A József Attila Kör tiszteletbeli és a Szépírók Társaságának tagja.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marg%C3%B3csy_Istv%C3%A1n)
x