A zenetudós 1923. november 17-én született Rákoshegyen. 14 éves korától tíz éven át Horusitzky Zoltánnál, Kodály Zoltán egykori növendékénél folytatta zenei tanulmányait; zongorista növendéket tanárai igen korán szerepeltették - írják az akadémia által közölt életrajzban.
Zenei tanulmányaival párhuzamosan 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem német-olasz-irodalom-esztétika szakára iratkozott be. Egyetemi évei alatt Wiesbadenben Walter Gieseking, majd Salzburgban Elly Ney zongora mesterkurzusainak a hallgatója volt. Wiesbadenben Otto Schmitgen zeneigazgató - kijátszva a növendékek felléptetésére vonatkozó tilalmat - zongoraművészként is felléptette Eősze Lászlót, aki 1944-ben a hazai közönség előtt is bemutatkozott.
Eősze László érdeme volt az Új Liszt Összkiadás életre hívása és kiadói tudományos műhelyként való megalkotása is, melynek köszönhetően Liszt szóló zongoraműveiből 18 kötet, bennük 322 Liszt-mű jelent meg. A kiadó irodalmi vezetőjeként több mint félezer zenetudományi, zenepedagógiai, zenei népművelő könyv kiadását kezdeményezte.
Zenetudományi munkásságát - a kiadóból történő 1987-es nyugalomba vonulásáig - mindvégig magánkutatóként bontakoztatta ki. 34 olasz magán- és közgyűjtemény átvizsgálásával 1980-ban megjelent, 119 római Liszt-dokumentum című könyvével Eősze László önmagában is jelentős opusszal járult hozzá a Liszt-kutatás történetéhez - áll a közleményben.
Kandidátusi fokozatát A századforduló eszmei áramlatainak hatása Kodály zeneszerzői egyéniségének kibontakozására című disszertációjával 1988-ban szerezte meg. Tudományos életműve gerincét a Kodály Zoltánról szóló hét forrásértékű, többes kiadásaival és fordításaival együtt 25 könyve, mintegy 75 tanulmánya alkotja, melyhez szervesen csatlakoznak a Kodály Zoltán hazai és nemzetközi reputációját szolgáló társaságokban, alapítványokban végzett nagy fontosságú közéleti munkái.
x
.jpg)
