Sajdik
Ferenc ceruzája (tustolla) elindul a papír fehér mezején, és a huncut vonalak
egyszer csak feltárják az ezernyolcszázas évek világát, régi ficsúrokat és
dámákat, silbakoló katonákat, csalfa kisasszonyokat, csepűrágókat és jeles uraságokat,
literátor nagyságokat, kaszinózó tisztecskéket, mord magisztereket, rakoncátlan
diákokat, kávéházakat és báltermeket, a Vácra pöfögő vasutat… És ebben a
világban a hol itt, hol ott felbukkanó költőt.
A kétszáz évvel ezelőtt született Petőfi Sándort.
Sajdik nagyszerű ötlettel tiszteleg
emléke előtt. Megragadták a Petőfihez fűződő anekdoták, történetek, úti jegyzetek, gyerekkorának, ifjúságának
kalandjai és most itt vannak elénk teremtve derűs, életvidám
rajzokban.
Rajzművészetének szellemességét,
játékosságát, báját, karaktert teremtő
bravúrját az olvasó jól ismerheti könyv- illusztrációkból,
rajzfilmjeiből, többek között Csukás István televíziós meséinek
figuráiból, hogy csak a nagy ho-ho-horgászt,
a Radírpókot, a Pom-Pomot említsem, de sorolhatnék százat és százat. A
Sajdik-rajz összetéveszthetetlen, már csak
azért is, mert legtöbb figurájának saját arcát, személyét kölcsönzi,
benne él rajzai világában.