Szabó Lőrinc hosszú éveket, évtizedeket töltött Shakespeare magyar nyelvre ültetett szonettjeinek tökéletesítésével, átdolgozásával, mire az első, 1921-es kiadás után 1948-ban megjelent a ma ismert fordítás. Tarbay Ede életét végigkísérte ez a kötet, mint Shakespeare-biblia, és másfél évvel ezelőtt nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy maga is átkölti, saját költői világához igazítja a Shakespeare-szonetteket. Célja nem a már létező fordítás (fordítások) átírása, hanem a szonettek egyéni olvasat szerinti megformálása volt. Nem vett át sorokat, kifejezéseket az eddigi magyarításokból, gyakorta bátran, „szép hűtlenséggel” eltért az eredeti szövegtől.
A Shakespeare csábításában a szonettek összefüggenek, mintegy regénnyé szerveződnek, egymásra épülnek, fejezetekre (caputokra) tagolódnak. Ezzel a szokatlan beosztással is hangsúlyozva, hogy e mű Tarbay Ede felfogásában szerkezetével, jellegével, hangvételével eltér minden korábbi fordítástól.
A Shakespeare-szonettek varázslatára keletkezett átköltéseket Prospero A viharból kölcsönzött szavai bocsátják útjukra: „Tetszés volt a célom”.