„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, a nagy kék víz legvégső fodrának csobbanásán is túl, de az égig érő üveghegy tündöklésén innen, volt egyszer egy király. Úgy hívták, hogy Jóttesz király. Azért hívták így, mert ez a király mindenkivel jót tett, akit csak szeretett, mivel pedig birodalmában mindenkit szeretett, s alattvalói jótetteit még jobb tettekkel viszonozták, királysága egyre virágzóbb lett.” Medirám királylány ettől a mesésen jó apától semmi egyebet, csak különleges kertet kér. Ebben ott virágzik a világ mindenféle növénye, a vízililiomtól az izlandi zuzmóig, a gömbakáctól a babérfáig. Tamkó Sirató Károly "gyerekíróként" volt ugyan a leghíresebb, de a magyar avantgard, a művészetfilozófia s a zöldmozgalmak képviselőjeként is megmutatkozik ebben a groteszk humorú különleges könyvben, mely földrajzi értelemben is bőséggel és a pesti valóság még nem túl távoli emlékeivel fűszerezve mesél tájakról, figurákról, kaktuszról és mamutról, űrcipőről, Okos Ákosról, Fűfa Réka néniről, vagy Hangya Edisonról.

Faltisz Alexandra rajzai is lebegve közvetítik a fantáziát megmozgató valóságot, és gyereknek, felnőttnek egyaránt kínálnak nevetni- és csodálkoznivalót.

Kilenctől kilencvenkilenc éves korig