Eliot világnézeti kikristályosodásának és a drámai költeménnyel való műfaji kísérletezésének állomása ez a középkori moralitás és shakespeare-i hangvételű dráma. A vallásos és világi élet feloldhatatlan ellentmondásait és az adott kort ragadja meg a II. Henrik udvarában élő Becket Tamás érsek mártírsorsán keresztül. Becketet négy gyilkos lovag kísérti meg világi érdekek képviseletével. Az író a főpap lelkében dúló belső küzdelmet ábrázolja, hogy az Istennek rendelt szolgálathoz való hűségből és ne személyes becsvágyból vállalja a szenvedést, a vértanúságot.