Az az irónia, néha gúny, amellyel Maugham láttatja, ábrázolja kora világát, emberét, még ma is eleven. Talán azért, mert ma is szeretünk látszatok közt élni, lenni és ítélkezni; nem változni. Az ebben a kötetben megjelenő hat elbeszélés ezzel szembesíti olvasóját, úgy, hogy az író csak felvillant, sugall; megoldást nem ad. Hat történet, hat élet egyes szám első személyben.