Bende Zsolt sokak szerint az egyik legelegánsabb és leginkább stílustudatosabb művésze
volt a hazai operaéletnek, olyan művésze, aki operettet is tökéletesen énekelt és játszott...

E kötetben az olvasó megismerkedhet kicsit kanyargós pályakezdésével,
későbbi énekesi szárnyalásával, szerény és csendes, visszafogott alkatával. Miközben
énekpedagógusként is kiemelkedőt adott: nem a saját elképzeléseit erőltette
rá tanítványaira, hanem hagyta, hogy megtalálják a maguk útját, és ott irányította
és kísérte őket biztos kézzel. Énekművészetét legjobban Baranyi Ferenc
tudta összefoglalni:

 „Akit bariton hanggal áld meg a sors, annak bizony nem könnyű
kitűnnie. A bariton ugyanis a férfiénekesek középső hangosztálya – és a középsők mindenütt
a legészrevétlenebbek. A baritont a »középhangok« szép kiénekléséért az esetek többségében
csak tisztes ünneplés, udvarias tetszésnyilvánítás honorálja. Bende Zsolt lírai bariton.
Az ilyenekkel bántak mindig is eléggé mostohán a komponisták. ... A lírai baritonoknak
is jut néhány nagyszerű főszerep, ... de az operák jelentős részében be kell hogy érjék mellék vagy
epizódszerepekkel. Bende Zsolt képes volt »kis« szerepeket is főszereppé avatni mert
hangjának lírája van. Nemcsak azért, mert lírai bariton, hanem mert költészetet közvetít.”