Hogyan működik a nietzschei gondolkodás központi értékű fogalma, a `ressentiment` (neheztelés, bosszúvágy) a gyönge, kiszolgáltatott emberek önvédelmi ösztöneként az erősekkel, aktívakkal, kezdeményezőkkel szemben? Hogyan jött létre a jó és a hitvány etikai ellentétéből a jó és a gonosz morális ellentéte? Röviden: hogyan züllött morállá az etika? Miképp alkotta meg a történelem előtti időkben a kemény büntetés eszközével az ember az idő dimenzióját, az emlékezés-feledést, a lét- és fajfenntartás közerkölcsét, felelős és felelősségre vonható, ígérni is képes lénnyé téve az embert? Mi módon született meg az emberi `lélek` az ösztönök elfojtásából, mi módon fordult befelé az ember és kezdett kérlelhetetlen harcot vívni önmagával, szétforgácsolva önnön energiáit, elveszítve az életet, a külvilágot, számtalan `belső` világra téve szert önmagában? Ez a könyv Nietzsche legtöbbet vitatott, legmélyenszántóbb és minden bizonnyal legmaradandóbb alkotása. Végletesen leegyszerűsítve: a zsidó-keresztény kultúra által `kitenyésztett` ember kritikai története.