A sport az érzelmek szélsőséges játéka, a röpítő mámor, a lesújtó csüggedés kifejezője, s egyben kivételes terepe a kisebb-nagyobb közösség, egy nemzet azonosságtudata fölmutatásának is. Ugyanakkor része a művelődés, az egyetemes kultúra mindenkori alakulásának, így eseményeinek bemutatása múltunk és emberi mivoltunk jobb megértésének is eszköze lehet. Sporttörténetet írni annyi mint történelmet írni, csak épp nem a gazdaság, a hadászat, a politika vagy a színjátszás, az irodalom bázisán, hanem a versenyzés, a versengés tényeinek számbavételével.

E könyv majd’ másfél évszázad históriája, a sport felől nézve történelmünkre, ama szándékkal, hogy megmutassuk, sorsunk ekként szemlélve is tanulságos. Nem részletes adattár tehát, meglehet, számos – az olvasónak joggal hiányzó – mozzanat kimaradt. Ám hisszük, a sportot mint élményt, kötődést, identitást adó „Isten ajándékát” – vagy a minderre még élő igény hordozóját legalább – az újabb idő tendenciái ellenében is sikerült megidézni. S tanúskodni, hogy van mire emlékeznünk.