"...írtam egy csokor elbeszélést, amely a brit hírszerzés egy ügynökének kalandjairól mesél, az első világháború idején. [...] A hírszerző munkája általában igen egyhangú. Nagy része merőben haszontalan. Az elbeszélőnek hiányos és lényegtelen anyagot kínál; az író dolga, hogy összefüggést teremtsen a részletek között, hogy az elbeszélést drámaisággal ruházza fel, és hogy az egészet hihetővé tegye. Nos - ezen igyekeztem jómagam is e kötet novelláiban."

A világirodalom népszerű regényeit magában foglaló sorozatunk folytatásaként az Olvasó most Maugham egyik legismertebb regényét tartja kezében. A mű Machiavelli életének egy érdekes epizódját dolgozza fel. A diplomata Firenze város követeként utazik Imolába, Cesare Borgia herceghez. A korabeli Itália társadalmának leírása és fordulatos szerelmi szál viszi előre a cselekményt, melynek végén Machiavelli pórul jár - és bosszúból megírja legismertebb drámáját, a Mandragórát. A regényt Vas István remek fordításában élvezheti az Olvasó.

A világirodalom népszerű regényeit magában foglaló sorozatunk e művének címszereplője, Catalina egy gyönyörű fiatal leány, akinek betegsége, majd csodával határos gyógyulása fordulatot hoz életében. A középkor, az inkvizíció Spanyolországában járunk, találkozunk regényes életutakkal, nemes és kevésbé nemes jellemekkel, fortélyokkal és ármánykodással, elfojtott és beteljesülő szerelmekkel, szenvedélyekkel és romantikával. Somerset Maugham mindezekkel és hozzá egy jó adag morális tanulsággal is megajándékozza az Olvasót.

Egy önéletrajzszerű összegzés, amely anélkül, hogy felfedné a személyes ént, az írói hitvallás legfigyelemreméltóbb megnyilvánulása. Ez nemcsak egy profi szerző klasszikus vallomása a stílusra, az irodalomra, a filozófiára, a színházra és annak közönségére vonatkozó gondolatait illetően, de egyúttal leleplező bepillantás egy nagy írói műhelybe is.

Maugham regényei közül az Örök szolgaság a leginkább önéletrajzi ihletésű mű. A könyv Philip Carey, az életszerető, szerelem- és kalandvágyó fiatalember története, aki méltatlan és gyötrő szerelmi kapcsolatban vergődik, mely kis híján egzisztenciálisan is tönkreteszi. A szerző ebben a művében tárja fel legmélyrehatóbban az önrendelkezés és a behódolás alapvető témáját, amely oly gyakran jelenik meg írásaiban.

A filmszínházak nemrégiben mutatták be Csodálatos Júlia címmel a regényből készült filmet. Hasonló címmel színpadi változatban is nagy sikert aratott évtizedeken keresztül a tehetséges és sikeres, öregedő színésznő hiteles lélektani mozzanatokkal átszőtt története, aki az életben veszít, és sajátságos módon vesz elégtételt: a színpadon lejátssza vetélytársnőjét.

W. S. Maugham életműsorozatának következő tagja az irodalmi körök életébe enged bepillantani. "Bár ne egyes szám első személyben kezdtem volna ezt a könyvet! Hiszen, nem mondom, kellemes forma ez, míg az ember hízelgő vagy megható világításban szerepeltetheti magát." – sóhajt fel az író. A blackstable-i lelkész unokaöccse megismerkedik a híres íróval, Edward Driffielddel és feleségével. A házaspár, főleg az asszony, életének meghatározó személyisége lesz. Egy regényíró barát irigykedése, féltékenység és szerelem, a művész életmód kis titkai - az író élete tele van gondokkal - alakítják az eseményeket, miközben Maugham ars poeticája tárul elénk.

Az az irónia, néha gúny, amellyel Maugham láttatja, ábrázolja kora világát, emberét, még ma is eleven. Talán azért, mert ma is szeretünk látszatok közt élni, lenni és ítélkezni; nem változni. Az ebben a kötetben megjelenő hat elbeszélés ezzel szembesíti olvasóját, úgy, hogy az író csak felvillant, sugall; megoldást nem ad. Hat történet, hat élet egyes szám első személyben.

Világválság? Kiábrándultság? Nem, a könyvet nem az elmúlt néhány hónapban írták, gyors, kilábalást segítő kalauznak. Ezt az 1944-ben keletkezett, s 1947-es magyar kiadásában szinte már hozzáférhetetlen, nagy sikerű Maugham-regényt azonban nagyon fontos ismét az olvasók kezébe adni: az 1929-es világválság, az abból való kiútkeresés, az egyszerű élet és spirituális út megtalálásának kavargó története ma még aktuálisabb, mint megjelenése idején.

A "Színház" című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne. Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. (ekultura.hu) A mozik nemrégiben mutatták be a regényből készült Csodálatos Júlia című filmet, melyet Szabó István rendezett.