A Holnap Kiadó e kötettel megkezdi Tersánszky Józsi Jenő Művei elnevezésű sorozatát - azzal az igénnyel, hogy az író munkásságának valamennyi fontos darabjával (az eddig könyvbe nem foglaltakkal is) megismerkedhessen az olvasó. A félbolond (1947) című regény Tersánszky szülővárosába kalauzol: Nagybányára. Oda, ahol 1896-tól a nevezetes művésztelep is működött. A címszereplő, a kétes tehetségű piktor, a született hencegő egyben egy szánalomra és megértésre is méltó embertípus megtestesítője. A bűbájos városkában - az író nevezte így szülőhelyét - az ifjú bohémek szerelmi körtánca és baráti kavargása is bűbájos, ám az elsőrangú jellemző erejű, fordulatos művészregény az ironikus kritikai elemeket sem nélkülözi. Az Egy ceruza története (1948) a háborús regények, illetve az ún. tárgytörténetek egyike. Míg A félbolondban a boldog békeidők utolsó felvonása elevenedik meg, itt az I. világháború befejező periódusa. Az a kegyetlen, várakozásteli - valójában már semmit sem ígérő - időszak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia a fronton szenvedi el azt, aminek a hétköznapi, békés életszíntereken sem vehette volna elejét: az összeomlást. Mindezt egy ceruza (sőt: Ceruza) meséli el, az egyetlen, aki nem hagyja zavartatni magát a hatalmas világváltozástól.

A szerző életműsorozatának kilencedik kötete felkavaróan hiteles, önéletrajzi hangoltságú beszámoló. Tersánszky sokszor feldolgozott témaköre az I. világháborúban teljesített katonai szolgálat, az életre szóló háborús élmény; a Holnap Kiadónál korábban ebben a témakörben a Viszontlátásra drága..., A margarétás dal és az Egy ceruza története című regényei jelentek meg. Rekőttes Bálint fél évszázados, fordulatos történetében - olyan híres epizódokkal, mint Redl ezredes bűnhődése - tiszteleg a virtusos életösztön, a népi tudásból és nevetéstudásból mindig megújuló, erőt meríteni képes makacs életigenlés előtt.

Az életműsorozat következő kötetébe három kisregény kerül, mindegyik egy-egy „elbukó” nőről szól: a Viszontlátásra, drága... Nela története, A margarétás dal középpontjában Sa, azaz Natasa áll, A céda és a szűz Veron históriája. Tersánszky vitathatatlan érdeme, hogy újjáteremtette a kisregény műfaját. E három mű tematikailag és műfaj szerint is összetartozik - most egy kötetben a sorozat 2005-ben megjelenő tagja lesz. A sorozat és az egyes kötetek válogatója és szerkesztője Tarján Tamás irodalomtörténész.

A Tersánszky Józsi Jenő Művei elnevezésű - a tervek szerint a gazdag pálya eddig publikálatlan írásaira is kiterjedő - sorozat közreadását 2000 tavaszán kezdte el a Holnap Kiadó. A Két zöld ász a szerző életében ugyancsak zaklatott, eseménydús 1921-es esztendő termése. A világháború, a katonáskodás, a hadifogság, a nyomorgás, az öngyilkossági kísérlet után a harminchárom éves Tersánszky nagy lendülettel szinte újra kezdte 1910-ben indult, már eddig is elismeréssel kísért írói útját. Fő művének, a Kakuk Marcinak első nagy fejezetével szinte egyszerre keletkezett a Buzikán Mátyás hamiskártyásról szóló regény. Eredendően a jóakarat, a tisztességvágy, a jellemszínesség, a tréfacsinálás a sajátja Buzikánnak. Kitűnik szűkebb környezetéből - kérdés azonban, képes-e megfékezni játékszenvedélyét, a fontos döntéseket halogató természetét, az alkalmi sikereiből fakadó dologkerülést...? A századelő kisvárosi társadalmát széles skálán ábrázoló műben egy idő után eluralkodik a szabadesés törvénye: szándékok, személyek, szenzációk kezdenek zuhanni. Egyre inkább úgy érezzük, Buzikánnak nem lehet a lelkére beszélni, nála „kámpec minden zokszóval", s csak a „későcske idő" csinálhat rendet a kártyára tett tétek: a sorsok között.

Tersánszky Józsi Jenő az 1920-as évek elején írott három kisregényét fogja össze a kötet. A Sámsonok emlékké zsugorított családtörténet, érdekes, markáns figurákkal, a semmivé porló erő kritikájával. A repülő család a cirkusz világában játszódik, az írót egy életen át izgató komédiáslét avatja derűssé. A havasi selyemfiú két bátor, energikus, öntörvényű embert mutat be, egy idősödő asszonyt és egy ifjú legényt, akiknek futó találkozása mindkettejük számára sorsdöntő. E három alkotás is patinás darabja az életműnek.

Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969), a Nyugat című folyóirat első nagy nemzedékének tagja, a legendás kópéhős, Kakuk Marci megteremtője élete vége felé, 1962-ben rendezte kötetbe szabálytalan portréit, majd 1964-ben bővítette is a pályatársairól szóló, különleges atmoszférájú sorozatot. A Nagy árnyakról bizalmasan nem a többé-kevésbé megszokott írói arcképekből áll össze...

Tersánszky Józsi Jenő, aki legkitűnőbb könyveiben is szívesen folyamodott a bűnügyi regény (esetleg a lektűr) bizonyos - jobbára ironizáltan alkalmazott - elemeihez, nemes-ponyvának azokat a munkáit nevezte, amelyek témában, előadásmódban némely huncut engedményeket tesznek. Ahogyan Németh László fogalmazott: "Tersánszkyban mindig megvolt a kettősség: csibészmód figurázni, s a legelőkelőbb művészi igényeket kielégíteni." E kötet változatos terjedelmű és jellegű írásainak olvasása közben az olvasónak úgynevezett felhőtlen örömben van része - holott a világ- és emberismeret igencsak változatos meteorológiájával találkozik.

Ezúttal Tersánszky Józsi Jenő egy fondorlatos és humoros fordulatokban bővelkedő bűnügyi históriába avatja be olvasóit. "Összeegyeztetem az olcsónak deklarált érdekfeszítést és happy endes romantikát az elmélyítő analízissel" - írja az epilógusban.

"Állítólag legjobban sikerült regényalakommal, egy becsületes csavargóval, a Kakuk Marcival azonosítanak. Vannak fiatal kartársaim, akik egyszerűen Marci bácsinak hívnak a Jenő bácsi helyett. Amikor Félbolond című regényem megjelent, akadt szelíd kajánsággal kérdezősködő, hogy hát: nem életrajzot írtam-e? Azt aztán ne is említsem, hogy Két zöld ász című művemnek Buzikán Mátyás, a hamiskártyás lévén a hőse, nagyot kellett nyelnem, amikor egy kritikában azt olvastam: az első személyben mesélő hamiskártyás alakja oly élethű, hogy szinte kulcsregénynek kell tartanunk a történetet" - panaszkodik játékosan Tersánszky Egy biciklifék történetének bevezetőjében. Nos, e történetnek valóban az író a „vezéralakja”. A kalandok időpontja a harmincas évek eleje, színhelye a vadregényes Albertfalva.

Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) három regényét, három ún. tárgytörténetét általában együtt szokták emlegetni. Volt közös kötetkiadásuk is. E három mű: Egy ceruza története; Egy kézikocsi története; Egy biciklifék története. Közülük az elsőt sorozatunk már 2000-ben megjelentette. A szorosabban összetartozó, közvetlenebbül önéletrajzi vonatkozású másik kettő most lát napvilágot. A nevezetes kézikocsi ürügyén az író az 1944-es év legsötétebb hónapjairól ad (a remény színeit is kereső) kor-, társadalom- és jellemrajzot. A biciklifék a saját technikai újításainak egyike volt. A leleményére büszke ezermester ironikus beletörődéssel meséli el, miért nem futhatta be remélt karrierjét ez a `világszabadalom`.

Varga János. Regényhős számára elképzelhetőbb-e hétköznapibb nevű? Csakhogy ez a Varga nem az a Varga: Varga Kettő, aki korántsem labdarúgó, s alighanem még az iménti Vargánál is egyszerűbb flótás. Ám az oly gyakori családnév, vagy inkább persze a nevek játéka szinte önmagában is elegendő, hogy Tersánszky tollán beindítsa a felcserélésen (is) alapuló, fordulatos regény gépezetét. Az 1930-as éveket elevenen rajzoló történet leköti az olvasót. A szerző évtizedekkel ezelőtt írt, ám annál újszerűbb nagyepikájának darabját tesszük közzé.

"... a tragikus hős, a nagy jellem vértengert kavar maga körül, a szentet, az aszkétát magát sütik meg embertársai, a polgári poltrohonság könnyel vegyes vérözönnel jár szintén, még az ölbe tett kezű, mosolygó jóság is csak áldozatot zúdít az emberi közösségre... Egyetlen emberpéldány az, ami sikerült még eddig úgy, hogy nem mutat semminemű veszedelmet az uralma, és ez az a nem a jó és nem rossz, felemás egyén, aki vígan túlteszi magát a morális gátak ostobábbján, de nem döntögeti le a legnagyobbakat.

Hát hogy hívják az ilyenfajta egyént? Megmondtam, a csirkefogó név illik rá legjobban."

Tersánszky J. Jenő 1933-ban írt így "az édeni csirkefogóról", páratlan nyelvi televényű (1913 és 1940 közt formálódó) regényfolyamának hőséről - akinek a neve: Kakuk Marci.

Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) a sajátos epikai ág, az állattörténet egyik legkiválóbb mestere a 20. századi magyar irodalomban. E tárgyú írásai – legendái, meséi – java egyenrangú legjobb regényeivel. Jelen gyűjtemény az író novellisztikájából válogat. Mesei vonások itt is felbukkannak, természetesen Tersánszky humánuma és humora sosem huny ki, de az állatokról vagy állatokkal formált történetek érdesek, csípősek is. S kell-e mondani: mindig emberről, természetről s az emberi természetről hoznak hírt.

"A hegyi patak Tündére, akinek az égbolton kóborló Felleg az édesapja, édesanyja pedig a rengeteg Erdő, ott lakott egy kedves völgyecskében, messzi a kék hegyek háta mögött, ahol még sohasem jártak emberek. Mondanom se kell talán, hogy milyen szépséges szép volt a Tündér, és hogy boldog volt nagyon, mert hisz igen boldog lehet azért valaki, amiért hírét se hallotta az embereknek.

Ó, akadtak azért barátai a Tündérnek a völgyecskében! Őzikék, mókusok, madarak, sőt még a mogorva medvével meg a gonosz farkasokkal is jó barátságban volt a Tündér, mert ő minden lakóját szerette a völgyecskéknek, s azok is szerették őt valamennyien."

A színes képzeletű Tersánszky Józsi Jenő szelíd hangon mesél jóságról, vidámságról, örök igazságokról. A kötet Pásztohy Panka bájos rajzaival jelenik meg.

A könyv két mesét tartalmaz. A rejtelmes bábu című kötetünkben már olvashattak a gyerekek a rosszaságairól hírhedt Kacor Daniról. Az újabb csínyéről szóló elbeszélő költemény 1957-ben jelent meg. A verses mesében a rét, két tücsök és a vöröshangyák életébe csöppenünk, amikor a látszólag békés mindennapjaikat felbolygatja Kacor Dani és barátja, Jani. Az erdő nyugalmát sem kímélik, szórakozásból csúzlival vadásznak a madarakra. Esztike, az erdőőr lánya óva inti őket: "Tudjátok-e? Olyan fiúk meglakolnak, / Akik a hasznos madárkákat bántják!" A népmesei ihletésű Makk Marci hőstettében (1956) a falusi gyerekek Julika elveszett kismalacait keresik erdőn-mezőn keresztül, kiket a ravasz Rókakoma csalt el...

Tersánszky műveiből sugárzik a természetszeretet, a ma is aktuális mondanivaló. A mesék szövegét az írói nyelvhasználat sajátosságait megtartva és ritka szavak jegyzékével közöljük. Hogy végül hogyan lakol meg a két lógós gyerek, valamint Rókakoma, hogy tulajdonképpen mi is Marci hőstette, az kiderül a jó és a rossz fiú egy-egy történetéből, melyeket Pásztohy Panka kedves rajzai elevenítenek meg.

Az iskolai fegyelembe nem akar beleszokni az örökmozgó kis mókuskölyök. Inkább világgá megy, hogy megkeresse az örökké termő fát. Sok viszontagságon megy keresztül és érdekes kalandok sorát éli meg, végül a szíve mégis hazahúzza. Ebből az elragadóan bájos és mulatságos történetből az író csillogó humora árad a kis olvasók felé, Kass János művészi, gyönyörű illusztrációi pedig még emlékezetesebbé teszik a meseregényt.

The restless little squirrel refuses to bend to the discipline of school. He prefers to leave home in search of the tree that bears fruit forever. He goes through many interesting adventures and many trials and tribulations, but finally his heart draws him back home. The sparkling humour of the writer weaves an enchanting tale that will charm young readers. Janos Kass's brilliant illustrations will make this tale memorable.