Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1905 - 1979)

Francia író, újságíró, szerkesztő, utazó.

(1826 - 1890)

Carlo Lorenzini, ismertebb írói álnevén: Carlo Collodi  olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője. 1826. november 24-én született Firenzében. Apja szakács, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét Collodiban töltötte, innen is vette írói álnevét.
Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe és ez véget vetett a papi hivatásának. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyan ebben az évben kiadta IL Lampione nevű politikai folyóiratát, amelyet viszont végül a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított La Scaramucci néven, aminek szerencsésebb pályája volt és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is kiadhatta újra. Az Olasz Királyság 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évek közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia Charles Perrault meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olasz nyelvre, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a Gianettino, majd 1878-ban a Minuzollo című kötetei, amelyek két vásott csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.
1881-től a Giornale dei bambini című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a Storia di un burattino címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, Enrico Mazzanti illusztrációival. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját. Minderről azonban már Collodi mit sem tudott, 1890. október 26-án szülővárosában, Firenzében meghalt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlo_Collodi) 

(1902 - 1998)

Amerikai történész.

(1789 - 1851)

James Fenimore Cooper a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója.

William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albenybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt.

Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került.

Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja.

1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Fenimore_Cooper)