Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1547 - 1616)

Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője. Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.

Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevilában és Madridban folytatta. Madridban ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Antonio de Sigurával Itáliába utazott, ahol de Sigura hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. 1575-ben elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg. Miguel és öccse, Rodrigo Cervantes az algíri pasa fogságába került. Rodrigót hamarosan ki tudták váltani, de Miguel csak öt évi fogság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, melynek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték. 1604-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben a második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miguel_de_Cervantes) 

(1905 - 1979)

Francia író, újságíró, szerkesztő, utazó.

(1826 - 1890)

Carlo Lorenzini, ismertebb írói álnevén: Carlo Collodi  olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője. 1826. november 24-én született Firenzében. Apja szakács, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét Collodiban töltötte, innen is vette írói álnevét.
Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe és ez véget vetett a papi hivatásának. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyan ebben az évben kiadta IL Lampione nevű politikai folyóiratát, amelyet viszont végül a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított La Scaramucci néven, aminek szerencsésebb pályája volt és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is kiadhatta újra. Az Olasz Királyság 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évek közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia Charles Perrault meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olasz nyelvre, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a Gianettino, majd 1878-ban a Minuzollo című kötetei, amelyek két vásott csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.
1881-től a Giornale dei bambini című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a Storia di un burattino címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, Enrico Mazzanti illusztrációival. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját. Minderről azonban már Collodi mit sem tudott, 1890. október 26-án szülővárosában, Firenzében meghalt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Carlo_Collodi) 

(1902 - 1998)

Amerikai történész.

(1789 - 1851)

James Fenimore Cooper a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója.

William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albenybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt.

Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került.

Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja.

1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Fenimore_Cooper)

K&H Logo