Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1820 - 1849)

Anne Brontë (Thornton, 1820. január 17. – Scarborough, 1849, május 28.) angol írónő, a Bronte nővérek legfiatalabbik tagja, írói álnevén Acton Bell.

Thornton falujában született, Yorkshire-ben, hat gyermek közül az utolsóként. Anne anyja, Maria Branwell Brontë egy évvel később, 1821-ben rákban meghalt, miután Haworthbe költöztek, ahol apját, Patrick Brontët káplánná nevezték ki. 1825-ben két legidősebb nővére, Maria és Elizabeth tuberkulózisban meghaltak. Anne később azt írta, ez a két haláleset nagy hatást gyakorolt az ő és nővérei írásaira.

Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Roe Headben (Huddersfield) és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. 1845-ben a neki munkaadó család elbocsátotta az ugyanott házitanítóskodó Branwellt, ezért Anne sem maradt tovább náluk.

A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amelyet EmilyÜvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, ugyanabban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyrecímű műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg, nem sokkal bátyja, Branwell és nővére, Emily halála előtt (1848. szeptember és december).

Anne Scarborough sűrűn látogatott tengerpartjánál halt meg, ahol sokáig elnyúló betegségéből lábadozott. Egy kék tábla jelzi a városban, a Grand Hotel falán halálának helyét. Ebben városban, a Szűz Mária temetőben van eltemetve. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Anne_Bront%C3%AB) 

(1818 - 1848)

Emily Jane Brontë angol költőnő és regényíró, a Bronte nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily Jane Brontë (ejtsd: emili dzséjn bronti) (Thornton1818július 30. – Haworth1848december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.

Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük,Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (AngriaGondalGaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifaxközelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell.

Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket három kötetben (a harmadik kötet húga, Anne Agnes Grey-ét tartalmazta). Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben Charlotte önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével.

Mint a nővérei, ő is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Így halt meg tuberkulózisban 1848. december 19-én.

 (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Emily_Bront%C3%AB)

(1936 - )

1936. november 3-án született Debrecenben. Édesapja

nyírségi parasztcsaládból került Debrecenbe, hivatali altisztként
dolgozott, édesanyja a városszéli szegények között nőtt fel, fizikai
munkát végzett. Szülei fontosnak tartották, hogy tanuljon, s ő már az
iskoláskor előtt olvasóvá vált. 1947-ben a debreceni református
kollégiumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de az iskolarendszer
átalakítása miatt a következő tanévben általános iskolás lett. Majd a
Fazekas Mihály Gimnáziumba járt. Itt ismerte meg a történelmet tanító
költőt, Kiss Tamást, aki elindította az irodalmi pályán. A költészet
mellett a képzőművészet, a néprajz is erősen érdekelte, végül a
debreceni egyetem magyar-orosz szakán kezdte meg tanulmányait.
1956-ban írott három forradalmi verse miatt egy
év börtönre ítélték. Szabadulása után öt éven át az ország különböző
részein segéd-, illetve betanított munkás volt. Közben megnősült. Juhász
Ferenc, Nagy László, Kiss Ferenc és más jóakarói segítségével újra
elkezdett publikálni. Részt vehetett a fővárosi irodalmi életben, majd
1963-ban, egyéni eljárással, mentesítették a büntetett előélet hátrányai
alól. Folytathatta egyetemi tanulmányait, azokat 1968-ban fejezte be.
1963-ban Pusztavacson lett tanár, majd Kecskeméten, Kerekegyházán.
Később Kecskeméten dolgozott a megyei levéltárban (1970-1986). Az
1969-ben induló Forrás folyóirat belső munkatársa, 1986 óta
főmunkatársa. Jelenleg Tiszakécskén él. Hosszú időn át a Magyar
Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára. A Magyar Művészeti
Akadémia tagja (2002). A Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli
elnöke (2013).
Házasságában hat gyermeke született: Júlia (1959), Ádám (1965), Bálint (1967), Péter (1970), Eszter (1971), Borbála (1978).
Első verseskönyve 1963-ban jelent meg,
gyűjteményes kötete 1992-ben, 2006-ban. Gyermekverseket, műfordítás- és
prózaköteteket is publikált. A szépirodalom mellett faragással, bőr- és
fémmegmunkálással is foglalkozik.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_Ferenc)

(1942 - )
(1887 - 1961)

Blaise Cendrars, eredeti neve: Frédéric Louis Sauser. Svájci születésű francia író, költő, újságíró, haditudósító. Álnevei: Freddy Sausey, Frédéric Sausey, Jack Lee, Diogène.

Gyermekkorával kapcsolatban legendák éltek. Tény, hogy utazások és vándorlások közepette cseperedett fel. Állítólag kora gyermekkorában kimászott egy szállodai ablakon, és végleg elcsavargott. Mindenesetre élete valódi és továbbképzelt utazások sorozata. Volt kereskedő Oroszországban, a Francia Idegenlégióban végigharcolta az első világháborút. 1915-ben megsebesült és jobb alkarját amputálták. 1916-ban francia állampolgár lett. 1924 és 1928között többször is Brazilíába utazott, ahol megismerkedett a kor brazil költőivel és festőivel . Dokumentumfilmeket forgatott egzotikus vidékeken, dolgozott újságíróként és haditudósítóként. 1939-ben az angol hadseregben volt haditudósító. 1940 és 1945 között Aix-en-Provence-ban élt. A második világháború után önéletrajzi művekben dolgozta fel saját kalandos életét. 1956-ban agyvérzés érte.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Blaise_Cendrars)



 

(1547 - 1616)

Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője. Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.

Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevilában és Madridban folytatta. Madridban ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Antonio de Sigurával Itáliába utazott, ahol de Sigura hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. 1575-ben elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg. Miguel és öccse, Rodrigo Cervantes az algíri pasa fogságába került. Rodrigót hamarosan ki tudták váltani, de Miguel csak öt évi fogság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, melynek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték. 1604-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben a második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miguel_de_Cervantes) 

K&H Logo