Beney Zsuzsa (Budapest, 1930. április 21. – Leányfalu, 2006. július 12.) magyar költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tüdőgyógyász szakorvos, egyetemi tanár.

Beney Zsuzsa első verseskötete, a Tűzföld 1972-ben jelent meg, Weöres Sándor bevezetőjével. Írt verselemzést gyerekeknek, Nyitva van az aranykapu címmel (1979), első esszékötete Ikertanulmányok címmel látott napvilágot (1973), későbbi tanulmányai sokat segítettek József Attila művészetének mélyebb megértésében. 1987-ben megjelent Napló, előtte és utána című regénye a biztos halál tudatában átélt élet lélektanát kutatja. 1993-tól az irodalomtudományok kandidátusa, a Miskolci Egyetem docense, egyetemi tanára.

Szerteágazó irodalmi munkássága mellett 70 éves koráig tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott, valamint egyetemi tanárként bölcseletet és költészetet tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Pécsett és Miskolcon.

Lírájának központi témája a fájdalom, foglalkoztatta a tükröződés, a lét és nemlét, a paradoxonok működésmódja, versbe ágyazhatósága.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Beney_Zsuzsa)

Vetró Géza néven született (ősapja, Giovanni Vetro talján építőmester a 18. század elején itt telepedett le), majd nevelőapja után Rozner, 24 éves korától magyarosított: anyai nagyapja után Bereményi a neve. Gimnáziumi tanulmányainak első évét az 1960–61-es tanévben a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában végezte el. 1970-ben az ELTE BTK olasz–magyar szakán végzett. 1971-ig a Mávelt Nép Könyvterjesztő Válallat reklámpropagandistája, majd a Pannónia Filmstúdióban szinkrondramaturg. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel. 1997-2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban művészeti vezető, 2006-ban a színház örökös tagjává választotta. Cseh Tamás állandó alkotótársa volt. Négy házasságából két leány- és két fiúgyermeke van. Legidősebb lánya, Pásztor Anna az Anna and the Barbies énekes dalszerzője.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Berem%C3%A9nyi_G%C3%A9za)

Nagyapja Bibó István etnológus, édesapja Bibó István politikus, édesanyja Ravasz Boriska, Ravasz László református püspök lánya. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen diplomázott magyar-művészettörténelem szakon, majd 1970-ben építészettörténeti témával egyetemi doktori címet szerzett. 1965-től az I. kerületi Ingatlankezelő Vállalat Műemléki Osztályán dolgozott. 1980-tól 1990-ig az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Feleségével jelentős szerepet játszottak a Baér-Madas Református Gimnázium 1989-es újjászervezésében, amelynek 1990-től igazgatója lett. 1995-ben leváltották a gimnázium éléről, ennek hatására a tanári kar jelentős része is távozott. 1996-ban feleségével és tanár munkatársai egy részével együtt megalapították a Protestáns Gimnázium Egyesületet, majd 1997-ben a Sylvester János Protestáns Gimnáziumot, amelynek igazgatója volt 2008-as nyugdíjba vonulásáig. 2001-ben Várhegyi György-díjat, 2008-ban Pannon Példakép Díjat kapott.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bib%C3%B3_Istv%C3%A1n_%28m%C5%B1v%C3%A9szett%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz%29)

Bibó István (Budapest, 1911. augusztus 7. – Budapest, 1979. május 10.) Széchenyi-díjas (posztumusz, 1990), jogi doktor (Szeged, nemzetközi jog, 1933, jogbölcselet, 1934, habilitált, 1940), egyetemi tanár (politikatudomány, Szeged, 1946-1950), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946-1949), a Kelet-európai Intézet elnökhelyettese (1947-1949), könyvtáros (ELTE Egyetemi Könyvtár, 1951-1957, KSH, 1963-1971), politikai fogoly (1957-1963). Nemzetközileg kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, 1956-ban a Harmadik nagy Imre kormány - a szovjet megszállás után helyén kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó - államminisztere. Bibó István (1877–1935) szegedi egyetemi könyvtárigazgató és Bibó Istvánné, Graul Irén (1889-1979) fia.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bib%C3%B3_Istv%C3%A1n_%28politikus%29)

Peter Bischel, az 1935-ben Luzernben született svájci író tanítóként kezdte, de rövidesen novelláiról és újságokban megjelenő tárcáiról vált ismertté hazáján kívül is. Egy asztal az egy asztal című kötete először 1969-ben jelent meg Gyerektörténetek címmel, és a következő évben elnyerte a német ifjúsági könyvek nagydíját.

(A kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Peter_Bichsel)

A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezető tanára, a történettudomány doktora, számos tankönyv és több monográfia szerzője.