Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1940 - )

Jeles osztrák professzor és törvényszéki orvosszakértő, szenvedélyes kutatója volt a történelmi személyiségek betegségeinek és halálának.

(1890 - 1946)

Diplomata, politikus, 1941 április 3-tól 1942 március 7-ig Magyarország miniszterelnöke.

(1906 - 1989)

Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. - Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.

A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952).
1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni".

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett)

(1811 - 1896)

Harriet Elizabeth Beecher Stowe (USA, Connecticutm Lichtfeld, 1811. június 14. - Connecticut, Hartford, 1896. július 1.) amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője.

A kongregacionalista prédikátor Lyman Beecher legfiatalabb lánya, az író és pedagógus Catherine Esther Beecher és a liberális teológus és híres abolicionista Henry Ward Beecher testvére. 1832-ben a család Cincinattibe költözött, ami akkoriban az abolicionizmus melegágya volt. Itt ismerkedett meg Harriet a rabszolgaság problematikájával és a Földalatti Vasút tevékenységével. 1836-ban hozzáment Calvin Stowe-hoz, egy özvegy lelkészhez, akivel később a maine-i Brunswickba költözött, ahol a férje a Bowdoin College tanára lett. Hét gyermekük született, de néhányuk nem érte meg a felnőttkort.

A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re.

A polgárháború után több iskolát és menhelyet alapított a felszabadított rabszolgáknak. 1896. július 1-jén halt meg.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harriet_Beecher_Stowe)

 

(1859 - 1929)

Benedek Elek  magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagymesemondó.

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm fivérek meséinek átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Elek_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

(1930 - 2006)

Beney Zsuzsa (Budapest, 1930. április 21. – Leányfalu, 2006. július 12.) magyar költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tüdőgyógyász szakorvos, egyetemi tanár.

Beney Zsuzsa első verseskötete, a Tűzföld 1972-ben jelent meg, Weöres Sándor bevezetőjével. Írt verselemzést gyerekeknek, Nyitva van az aranykapu címmel (1979), első esszékötete Ikertanulmányok címmel látott napvilágot (1973), későbbi tanulmányai sokat segítettek József Attila művészetének mélyebb megértésében. 1987-ben megjelent Napló, előtte és utána című regénye a biztos halál tudatában átélt élet lélektanát kutatja. 1993-tól az irodalomtudományok kandidátusa, a Miskolci Egyetem docense, egyetemi tanára.

Szerteágazó irodalmi munkássága mellett 70 éves koráig tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott, valamint egyetemi tanárként bölcseletet és költészetet tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Pécsett és Miskolcon.

Lírájának központi témája a fájdalom, foglalkoztatta a tükröződés, a lét és nemlét, a paradoxonok működésmódja, versbe ágyazhatósága.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Beney_Zsuzsa)

K&H Logo