Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1922 - 2000)

Magyar író, pedagógus.
1922-ben Nekézsenyben született. Itt élt 1935-ig. A szülei jómódú parasztok voltak, akik a fiukból is gazdálkodót akartak nevelni. Ő azonban tanulni vágyott, így jutott el a sajószentpéteri polgári iskolába. Ezután Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol népiskolai tanítói oklevelet szerzett. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult. 1947-ben a Miskolci Gazdaképző Iskola tanítója lett. Ezután a Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történe­lem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták, így államvizsgát tehetett Szegeden, s megkapta tanári diplomáját. Ezután különböző gyárakban dolgozott, mint segédmunkás. Később Ózdon, Pest megyében és Budán tanított. 1983-ig - nyugdíjba vonulásáig - tanárként, könyvtárosként dolgozott.

1941 óta ír, publikál, kezdetben folyóiratokban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket ír, amelyekben gyakran idézi fel gyermekkora emlékét.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_B%C3%A9ni)

(1940 - )

Jeles osztrák professzor és törvényszéki orvosszakértő, szenvedélyes kutatója volt a történelmi személyiségek betegségeinek és halálának.

(1890 - 1946)

Diplomata, politikus, 1941 április 3-tól 1942 március 7-ig Magyarország miniszterelnöke.

(1906 - 1989)

Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. - Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.

A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952).
1969-ben a Svéd Akadémia Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat: "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni".

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett)

(1811 - 1896)

Harriet Elizabeth Beecher Stowe (USA, Connecticutm Lichtfeld, 1811. június 14. - Connecticut, Hartford, 1896. július 1.) amerikai író, abolicionista, a Tamás bátya kunyhója című regény szerzője.

A kongregacionalista prédikátor Lyman Beecher legfiatalabb lánya, az író és pedagógus Catherine Esther Beecher és a liberális teológus és híres abolicionista Henry Ward Beecher testvére. 1832-ben a család Cincinattibe költözött, ami akkoriban az abolicionizmus melegágya volt. Itt ismerkedett meg Harriet a rabszolgaság problematikájával és a Földalatti Vasút tevékenységével. 1836-ban hozzáment Calvin Stowe-hoz, egy özvegy lelkészhez, akivel később a maine-i Brunswickba költözött, ahol a férje a Bowdoin College tanára lett. Hét gyermekük született, de néhányuk nem érte meg a felnőttkort.

A Tamás bátya kunyhója válaszként született az 1850-ben elfogadott „Szökött rabszolga törvény”-re.

A polgárháború után több iskolát és menhelyet alapított a felszabadított rabszolgáknak. 1896. július 1-jén halt meg.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harriet_Beecher_Stowe)

 

(1859 - 1929)

Benedek Elek  magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagymesemondó.

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm fivérek meséinek átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Elek_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

K&H Logo