Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1823 - 1864)

Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja.

Magyar középnemesi családba született, felmenői között több neves személy is volt. Az 1600-as években élt Madách Gáspár tisztelt tudós-poéta, valamint Madách Imre nagybátyja, Rimay János a Balassi Bálint utáni nemzedék legjelesebb magyar költője. Élete nagy részét Alsósztregován töltötte, és még ifjú volt, amikor apja meghalt, de a családi birtok jövedelme biztosítani tudta taníttatását. Húszévesen már királyi táblabíró volt Nógrád vármegyében. A 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a közigazgatást szervezte. Tevékenyen részt vett a nemzetőrség felállításában, bár egészségi állapota miatt katonai szolgálatot nem tudott vállalni. A szabadságharc leverése után, 1852-ben egy évre börtönbe zárták Kossuth Lajos titkárának rejtegetéséért.

A több nyelven tudó Madách korának klasszikus és modern irodalmát is jól ismerte. Íróként fő műve Az ember tragédiája, a magyar drámairodalom egyik legismertebb darabja, számos nyelvre lefordították, színpadi változatát Magyarországon és külföldön is rendszeresen műsorra tűzik.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

(1933 - )

Majtényi Zoltán (eredeti neve: Lichtmannegger Árpád Zoltán) (Újpest, 1933. április 10.) József Attila-díjas (2008) író, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő.

Szülei: Lichtmannegger Tibor és Faith Anzelma. 1951-1956 között az ELTE BTK magyar-olasz szakos hallgatója volt. 1956-1957 között az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője volt. 1957-től a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1978-1989 között a Népszabadság ifjúsági rovatának irodalmi anyagát szerkesztette és részben írta is.

Olasz, spanyol, francia, angol műveket fordít.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Majt%C3%A9nyi_Zolt%C3%A1n)

(1918 - 1995)

Mándy Iván  Kossuth-díjas magyar író, 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

A Madách Gimnáziumban tanult, de az utolsó osztályból kimaradt és nem érettségizett le. Első novellája 1937-ben jelent meg a Magyarság című lapban. A háború után sporttudósítóként tevékenykedett, majd az ''Újhold'' című folyóirathoz csatlakozott. 1949-1955 között nem publikálhatott. Ezekben az években „átírásokból” élt: a Magyar Rádiónál dolgozott dramaturgként, mások gyermekhangjátékait javítgatta, és amikor „felkérték”, vidéki filmklubok bevezetőit tartotta, vagy irodalmi előadásokat kórházakban, nőgyűléseken, iskolákban, de akár az állatkertben is. A Népművészeti Intézet munkatársaként lektori véleményeket írt, kéziratokat javított, szerkesztett. Eltávolítása után, 1954-től szabadfoglalkozású íróvá lett. 1967-ben megnősült. 1989-től a Holmi szerkesztője lett, 1991-től a budapesti magisztrátus tagja, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöki tisztségét vállalta el.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ndy_Iv%C3%A1n)

(1875 - 1955)

Thomas Mann német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz. Prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. A mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. Az egyes szavak tudatos, kiszámított kiválasztása által a jelentéstartalmat gazdagította. Az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott első regényéért (A Buddenbrook ház) 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Mann_%28%C3%ADr%C3%B3%29)

Bátyja, Heinrich, és a hat gyermeke közül három (Erika, Klaus és Golo) szintén jelentős írók voltak.

(1949 - )

Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője.

Szülei: Margócsy József (1919–2013) irodalomtörténész és Oberlander Erzsébet voltak. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte, majd egy év katonáskodás után, 1968-tól az ELTE BTK magyar–orosz szakán kezdte az egyetemet. Fél évig a Lomonoszov Egyetem ösztöndíjasa volt. 1975-ben doktorált, azóta jelenlegi munkahelyén oktat. A hetvenes évek végén és 1983-ban a ún. régi Mozgó Világ (1977–1983) szerkesztője volt a lap ellehetetlenítéséig. Szépirodalmi kritikái már akkor feltűnést keltettek, mára pedig Margócsy a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó kritikusegyéniségévé vált. Közérthetőségre törekvő bírálatai nemcsak megbízható ízlésről, jó ítélőképességről tanúskodnak: veretes nyelvezetükkel és utánozhatatlan humorukkal is kitűnnek.

Kétszer egy évig a bécsi egyetem Finnugor Intézetének vendégtanára volt, de Szegeden és az Eötvös Collégiumban is tartott kurzusokat, valamint egy sor előadást tartott a kolozsvári, a bukaresti, a zágrábi, az újvidéki, a pozsonyi, a római, a nápolyi és a göttingeni egyetemeken. Számos diák számára meghatározó élményt jelentő egyetemi oktatói munkája mellett azonban az elitértelmiség utánpótlásnevelésének ügye is foglalkoztatja: a kilencvenes évek első felében a Láthatatlan Kollégiumban esszéírást tanított, jelenleg az Erasmus Kollégium tanulmányi igazgatója.

1989-től alapító szerkesztője a 2000 című kulturális folyóiratnak, 1991–2002 között a Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) irodalomtörténeti rovatát vezette. Az 1990-es évek elején a Cserépfalvi Kiadó Poétika című verseskönyvsorozatát szerkesztette; majd az Unikornis Kiadó költészeti sorozatának, A magyar költészet kincsestárának volt főszerkesztője a sorozat befejezéséig.

A József Attila Kör tiszteletbeli és a Szépírók Társaságának tagja.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marg%C3%B3csy_Istv%C3%A1n)

K&H Logo