Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1934 - )

Kalász Márton Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas (1971, 1987) magyar költő, író, műfordító, egyetemi tanár. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2009).

Sombereki sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot, iskolás koráig nem beszélte a magyar nyelvet, az irodalmi németet még később sajátította el. Egy német identitású fiatalemberre nyilván sokkolóan hatott a berlini fal, ezzel kapcsolatos emlékeit az utóbbi években írta meg (Berlin - Zárt övezet. Emlékezések, 2010).

1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban állami gazdaságban dolgozott, Siklóson és Szigetvárott népművelési előadó, művelődésiház-igazgató volt. 1958–1970 között Budapesten a Falurádió riportereként működött, közben 1960-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadónál szerkesztőként dolgozott, 1964-ben ösztöndíjasként az NDK-ban járt. 1970-től 15 évig az Új Írásnál munkatársi, majd rovatvezetői munkakört töltött be. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában munkatársi beosztásban tevékenykedett. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, 1991–1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított. Budapesten él és alkot.

1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke volt. 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 óta elnökségi tagja. 2008 óta a Bella István-díj kuratóriumának tagja.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kal%C3%A1sz_M%C3%A1rton)

(1839 - 1903)

Nagykállói Kállay Béni (Kállay Benjámin) politikus, diplomata, történész. A Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Tudományegyetem tiszteletbeli doktora, a Szent István Rend közép-, majd nagykeresztjének birtokosa, az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi főkonzulja, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1llay_B%C3%A9ni)

(1929 - )

Kányádi Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

Írói álneve Kónya Gábor.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1ny%C3%A1di_S%C3%A1ndor)

(1941 - )

Kapronczay Károly történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

1959-ben érettségizett a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem–könyvtár szakos diplomát 1968-ban. 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történészbizottságának tagja és titkára. 1990 és 1994 között a Belügyminisztérium miniszteri főtanácsadója. 1969-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, 2000-től főigazgatója, 2008-tól címzetes főigazgatója. 2008-tól a Semmelweis Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2011-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Szakterülete a magyarországi orvostörténet és közegészségügy, valamint a magyar–lengyel kapcsolatok története. Munkásságát a Lengyel Köztársaság 1999-ben a Lengyel Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el. Legutóbbi munkája A magyar-lengyel orvosi és közegészségügyi kapcsolatok múltjából címmel 2013-ban jelent meg. 1999 óta a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kapronczay_K%C3%A1roly)

(1932 - )

Kárpáti János Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem könyvtárának igazgatója, oktatója, címzetes egyetemi tanára 1961-től 2005-ig.

Tanulmányait ugyanott végezte Bartha Dénes, Szabolcsi Bence és Bárdos Lajos irányítása alatt. Zenetörténész oklevelét 1956-ban, kandidátusi fokozatát 1968-ban, akadémiai doktor fokozatát 1995-ben szerezte, 2000–2003 Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. Népzenegyűjtést végzett Marokkóban (1958) és Japánban (1988, 1994). Több nemzetközi projektben (Unesco–East–West, Music in the Life of Man) működött közre. 1980 és 1986 között az International Association of Music Libraries alelnöke, 1998-tól 2006-ig a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke.

Előadásokat tartott az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Dél Korea, Franciaország és Olaszország egyetemein. Számos nemzetközi konferencián (tk. Teherán, Újdelhi, Firenze, Tokió, Oszaka, Detroit, Washington, Los Angeles) képviselte hazánkat.

Kárpáti Péter drámaíró apja.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1rp%C3%A1ti_J%C3%A1nos)

K&H Logo