Nemes Nagy Ágnes magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár-Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem
magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett
diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat
eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek.
1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és
művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Moliére drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban,
majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta
közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott)
versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője
volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit,
verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály
költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers
belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt
élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség
finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége
lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi
emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája
irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon,
1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1997-ben Lengyel Balázzsal közösen posztumusz megkapta a Izrael állam Jad Vasem-kitüntetését, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemes_Nagy_%C3%81gnes)