Szerzőink
10 szerző oldalanként
(1932 - )

Vácott született. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte történelem szakos középiskolai tanárként 1955-ben. Tanított a Bajai III. Béla Állami Általános Gimnáziumban (1955-1965), a budai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban (1965-1988). Utóbbi intézményben 1966 és 1980 között a Középiskolai Fiúkollégiumot vezetett. 1988-tól 1992-ig az OIIK főmunkatársa volt. Ebben az évben, 60 évesen nyugdíjaztak. 1996-ig óraadóként dolgozott az Arany János Iskolában.

(1947 - 2012)

Gerle János építész, építészettörténész, szakíró, a magyar szecesszió kutatója, az Országépítő folyóirat főszerkesztője. 1947-ben született Budapesten, édesapja Gerle György építész volt. A Műegyetem építész karát 1974-ben fejezte be, majd két évre a MÉSZ Mesteriskola hallgatója lett, közben pedig különféle tervezőirodákban dolgozott, ahol közben áruházat, üzleteket, lakóházakat tervezett. Érdeklődése közben egyre inkább a történeti építészet felé fordult. 

1980-tól már mint "szabadúszó" dolgozott; a Fővárosi Levéltár részére Ybl Miklós hagyatékát rendezte, közben rendszeresen publikált a historizáló és a szecessziós építészetről, jó kapcsolatot épített ki a még praktizáló építészként megismert Makovecz Imrével és körével is.

Felesége Gerle Éva blogger.
2012. december 4-én hunyt el, 65 éves korában. A kortárs magyar építészet és az építészettörténeti kutatás központi alakja volt.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gerle_J%C3%A1nos)

(1909 - 1995)

Gerő László építésztörténész, a hazai műemlékvédelem egyik kiemelkedő szakértője.

1909. május 24-én született Szombathelyen. Apja Gerő László földmérő mérnök, térképész volt. A középiskola befejezése után Budapesten, a József Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1932-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1941-ben műszaki doktori oklevelet.

1935–1938 között kisebb megszakításokkal a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, ahol tanulmányozta Róma városépítészetét és a Santo Stefano (Szent István) Rotondo templom építészetét. Az 1939–1949 közötti években – Rómából hazatérve – a Fővárosi Tanács Magasépítési Osztályán dolgozott mérnökként.

Az 1940-es években kidolgozta a budai várnegyed rendezési tervét. 1941-ben első nagyszabású munkája az óbudai amfiteátrum helyreállítása és városképbe helyezése volt. A második világháború utáni években többek között a Belvárosi plébániatemplom, a Budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállításával foglalkozott, majd megtervezte és irányította a Budai várnegyed helyreállítását. Dolgozott a sárospataki Vörös-torony, a Szigligeti vár, a révfülöpi templom, a Nagyvázsonyi vár, a sopronbánfalvai Mária-Magdolna templom, a badacsonyi, Szegedy Róza-ház helyreállításán.

1957-től az Országos Műemléki Felügyelőség Építési Osztályát vezette. 1960-as években elvégezte a műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek kijelölését és szorgalmazta védetté nyilvánításukat.

Gerő László a Műegyetemen is tanított „Műemlékvédelmet”. Munkája során kezei alól több tehetséges fiatal szakember került ki, akik tanítványaként a magyar műemlékvédelem és helyreállítás elismert szakemberei lettek.

1980-ban Lékai László bíboros esztergomi érsek megbízásából a római Szent Péter-székesegyházban megtervezte és felépítette a „Magyarok kápolnáját”.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ger%C5%91_L%C3%A1szl%C3%B3_%28%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz%29)

K&H Logo