Szerzőink

1990-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol nyelv-és irodalom, illetve történelem szakon szereztem diplomát, 1994-ben mint okleveles művészettörténész végeztem. Dolgoztam fordítóként és ösztöndíjasként végeztem a művészettörténet doktori tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 2000-2017 között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban majd jogutódjainál dolgoztam, mint tudományos kutató, topográfiai kutató, 2011-2012 között a Topográfiai osztályt vezettem. 2006-ban szereztem meg a PhD fokozatot művészettörténetből.

Főbb kutatási területem a 18–20. századi építészet és szobrászat.  Mint a műemlékvédelemben több mint húsz éve dolgozó kutató több megyében végeztem műemléki revíziós és inventarizációs munkát, illetve irányítottam ilyen programokat (pl. Somogy, Tolna, Csongrád, tolnai Sárköz, Dél-Balaton). Két megye műemlékjegyzékét írtam, ezek közül a Tolna megyei megjelent, a Somogy megyei szerkesztésre vár. Tagja voltam annak a KÖH-ben létrejött munkacsoportnak, amely 2000-től vett részt az Európa Tanács által finanszírozott HEREIN program keretében megvalósuló többnyelvű, örökségvédelmi tezaurusz munkáiban. Számos műemlék tudományos kutatási dokumentációját, illetve védési dokumentációját készítettem el. Feldolgoztam a Sanghajban alkotó Hudec László építész Magyarországon található hagyatékát, 2010-ben jelent meg közös könyvünk Luca Poncellini építészettörténésszel. 2013-2018 között az OTKA (NKFI) 109323 sz. kutatási projektjében (Műemléki topográfiai kutatások Kőszegen és Tokaj-Hegyalján) a Tokaj-hegyaljai kutatások koordinátora voltam. Munkatársaimmal Tállya mezőváros nagytopográfiai kéziratán dolgozunk, amely széleskörű levéltári, szakirodalmi, gyűjteményi kutatásokon és helyszíni lejárásokon alapul.

*Forrás: wikipédia, Magyar Épitészeti Múzeum

Csengery Kristóf (teljes nevén Szegzárdy-Csengery Kristóf) költő, zenekritikus, szerkesztő.

Zenetudományi szakon végzett 1983-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1982-től 1988-ig a Zeneműkiadó Irodalmi Szerkesztőségének, majd a Muzsika szerkesztőségének munkatársa, 1997-től főszerkesztő-helyettese. 1980 óta rendszeresen publikál verseket, az Élet és Irodalom Új Hang rovatában Kálnoky László mutatta be. Angol és német költők verseiből készült fordításai jelentek meg különböző antológiákban. 1981 óta komolyzenei műsorokat készít a Bartók Rádió számára, ugyanettől az évtől kezdve zenekritikákat ír, kritikusként évtizedek óta az Új Zenei Újság rendszeres közreműködője. A Muzsika, az Élet és Irodalom, valamint a Mozgó Világ állandó zenekritikusa. Rádiós munkássága során közel ezer zenekritikai és ismeretterjesztő műsorban beszélt a hallgatóknak a komoly zenéről.

Kritikusi tevékenységét az MHB kritikusi díjával, az MTA akadémiai újságírói díjával, Péterfi-díjjal, a Magyar Rádió Nívódíjával és Szabolcsi Bence-díjjal, költői munkásságát Bölöni György-díjjal, Zelk Zoltán-díjjal, a Mozgó Világ Nívódíjával és Déry Tibor-díjjal ismerték el. 

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Krist%C3%B3f)

Csermák Zoltán újságírónak – korábban a Hungaroton egyik vezetőjeként – a zene töltötte ki az életét. A lemezkiadó privatizációja után a Duna Televízió alapítói közt folytatta munkáját. 2005-től nyugdíjazásáig a Magyar Televízió külhoni sajtókapcsolatait ápolta. Jelenleg a Hagyományok Háza határon túli sajtókapcsolataiért felel. Kiadónknál a Metropolitan Opera – kulisszatitkok című könyvünket gondozta, melyet Krénusz József emlékiratai alapján állított össze. Krénusz József élete valóban regénybe illő. 1956-ban kalandos úton hagyta el hazáját, s az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Jóllehet New York egyik legjobb egyetemén végzett, de érdeklődését mégis az operaélet keltette fel, jegyszedőként dolgozott a Metropolitan Operában, számos hírességgel találkozott.

Forrás: erdelyinaplo.ro, Wikipédia

Csizmadia Éva Debrecenben született, lánykori neve: Szentmiklóssy Éva. Édesanyja Balogh Ilona, édesapja Szentmiklóssy János tornatanár, céllövő versenyző. A berlini olimpiáról ezüstserleggel tért haza a debreceni lövészcsapattal.
Iskolai tanulmányait Debrecenben a Svetitsben kezdte, a Dóczy leánygimnáziumban érettségizett, majd orvosi egyetemre járt, melyet a háború miatt abbahagyott.

Első férje dr.Pinczési Pál református pap, majd újságíró. 1946-ban esküdtek, 1948-ban Budapestre költöztek. Lánya, a fiatalon elhunyt Pinczési Judit költőnő (Debrecen, 1947. – Bp. 1982). Második férje Dr. Csizmadia Ferenc.
Dolgozott apósa, Pinczési László patikájában Debrecenben, majd Budapestre költözésük után 1952-ig a rádió stúdióosztályán bemondóként. Olyan munkát szeretett volna később is végezni, amely közel áll a színházhoz és közel van a mikrofonhoz. 1953 januárjától a János kórházban titkárnőként dolgozott.

Mindig is írogatott, de lánya elvesztése után az írásba menekülve talált megnyugvást, miközben rendezgette lánya félbemaradt irodalmi értékeit. Életrajzi vonatkozású regényeiben állít emléket elődeinek, lányának, szeretett városa polgárainak, a háború utáni évek irodalmi életének.
2007-ben a Debreceni Irodalmi Múzeumnak ajánlotta fel az anya és lánya, kettejük irodalmi hagyatékát. 2017 őszén a debreceni irodalmi múzeumban lányáról termet neveztek el. Ebből az alkalomból az írónő is jelen volt.

Forrás: irodalmikor.derecske.hu

Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natus” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. A magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte fel, de a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét. A közönség 1783-ban olvasta először nevét a Magyar Hírmondóban, amely utóbb gyakran hozta verseit, a kassai Magyar Múzeumban több műve jelent meg névtelenül; Kármán József Urániája (1794) hét darabját közölte, szintén névtelenül.

Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.

Forrás: wikipedia.org/wiki/Csokonai_Vitez_Mihaly)

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar)  magyar festőművész.

Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmus kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Csontv%C3%A1ry_Kosztka_Tivadar)