| Szerzőink (1883 - 1941) Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Babits_Mih%C3%A1ly) | (1804 - 1858) Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. - Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. 1837 - 1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatója, 1847-1848-ban a Nemzeti színház aligazgatója volt.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajza_J%C3%B3zsef_%28k%C3%B6lt%C5%91%29) | | | (1955 - ) Balázs Attila (Újvidék, 1955. november 5.) József Attila-díjas (2010) író, újságíró, műfordító, szerkesztő. Az Ex Symposion című folyóirat egyik alapítója.
Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. Az
Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult magyar nyelv és
irodalom szakon 1974-1979 között. 1982-1983 között az Új Symposion
folyóirat szerkesztőségének tagja; előbb olvasószerkesztőként
dolgozott, később pedig a redakció 1983-ban történt leváltását követően
szabadúszóvá vált. 1983-1987 között szabadúszó lett; Ljubisa Ristic mellett rendezőasszisztens, fordító, tolmács volt. 1987-1990 között az Újvidéki Rádiónak volt a munkatársa. 1990-1991 között az Újvidéki Televízió művelődési rovatát vezette. 1991 ősze óta lakik budapesten. 1991-1994 között a Pesti Hírlap
külpolitikai munkatársa volt; egy darabig a horvát frontszakaszon volt
haditudósító, ezután külpolitikai újságíró lett. 1994-2012 között a Magyar Rádió
irodalmi-művészeti riportereként, szerkesztő-műsorvezetőjeként,
dramaturgjaként és hangjátékszerzőjeként működött. Egy ideig a
kulturális szerkesztőséget vezette.
(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_Attila_%28%C3%ADr%C3%B3%29) | (1884 - 1949) Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. - Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is
jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim károly) és a filmesztétikára.
(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_B%C3%A9la_%28%C3%ADr%C3%B3%29) | (1944 - 1997) József Attila díjas író, dramaturg.
Az ELTE
magyar-történelem szakán tanult. Pályáját üzemi lapoknál kezdte. Már
harminc éves elmúlt, amikor íróként debütált. Néhány éven belül több
kötete -jelentős közönség és kritikai sikerrel- megjelent. Rövid időre
az irodalmi élet középpontjába került, alkotásai érettségi tételek,
egyetemi tan- és vitaanyagok lettek. 1976-tól a filmgyárban dolgozott dramaturgként, számos film stáblistáján találkozhatunk nevével. Több művét is megfilmesítették. Az 1980-as évektől
fokozatosan kikerült az irodalmi élet fókuszából, részben indokoltan,
mivel jelentősebb művet már nem alkotott. Hosszan tartó súlyos betegsége
is akadályozhatta alkotó munkájában.
Több évtizedig élt Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_J%C3%B3zsef_%28%C3%ADr%C3%B3%29) | | (1922 - 2008) József Attila díjas író, szerkesztő, dramaturg. A Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, a televíziózás hőskorának meghatározó egyénisége, számtalan közkedvelt mesesorozat, hangjáték, mese és meseregény írója, fordítója.
Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.
A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium))
tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy
döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A
zárdai életet nagyon nem szerette.
1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak
könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon
szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.
1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.
1958 február 1-től 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televiziónál dolgozott. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.
Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek,
Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A
Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1lint_%C3%81gnes)
| (1922 - 2000) Magyar író, pedagógus. 1922-ben Nekézsenyben
született. Itt élt 1935-ig. A szülei jómódú parasztok voltak, akik a
fiukból is gazdálkodót akartak nevelni. Ő azonban tanulni vágyott, így
jutott el a sajószentpéteri polgári iskolába. Ezután Sárospatakon
tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol népiskolai tanítói
oklevelet szerzett. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan
1946 végén szabadult. 1947-ben a Miskolci Gazdaképző Iskola tanítója
lett. Ezután a Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakára
került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak
nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták, így államvizsgát tehetett Szegeden, s megkapta tanári diplomáját. Ezután különböző gyárakban dolgozott, mint segédmunkás. Később Ózdon, Pest megyében és Budán tanított. 1983-ig - nyugdíjba vonulásáig - tanárként, könyvtárosként dolgozott.
1941 óta ír, publikál, kezdetben folyóiratokban. Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat,
regényeket, meseregényeket ír, amelyekben gyakran idézi fel gyermekkora
emlékét.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_B%C3%A9ni) |
|
|